01.
Club Korona

Legyen tagja a Club Koronának, és élvezze a kedvezményes ajánlatokat közvetlen a szolgáltatóktól.

Tovább
02.
Oliva& Bor

Éttermünkben az oliva és bor meghatározó szerepet tölt be. Itt megismerheti mind az oliva mind a bor éltető hatásiat és elkalandozhat a rejtelmes világukban

Tovább
03.
hangulat

Éttermünk folymatos rendezvényekkel és programokkal várja a vendégeit. Itt megismerheti programjainkat.

Tovább
04.
Fitnessételek

Fitness ételek is megtalálható étlapunkon. Melyhez egyedi ajánlatokat és kedvezmények is megtalálhatóak. Fedezze fel Kis Korona élményeket

Tovább

Oliva & Bor

 

Az oliva és jótékony hatásai

 

 

Az olívaolaj az olajfa (Olea europaea) csonthéjas terméséből, az olajbogyóból mechanikai úton (préseléssel) előállított zöldessárga, jellemző illatú, kellemes, édeskés ízű, szobahőmérsékleten folyékony növényi zsiradék. A mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója. Napjainkban GörögországbanOlaszországban és Spanyolországban készítik a legtöbb olívaolajat. Nem keverendő össze a préselés után visszamaradó olívapogácsából (törköly) oldószeres kivonással készülő olajjal (olívapogácsa-olaj vagy Sansa-olaj), amely az olívaolaj olcsóbb és gyengébb élvezeti értékű helyettesítő terméke.

 

Az olíva termését régóta ismeri az emberiség, már időszámításunk előtt 37000 évvel ezelőttről maradtak fent bizonyítékok, melyek erről tanúskodnak. Az ókori Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban is használták.

A világon körülbelül 800 millió olajfa található, ezek döntő többsége a mediterrán vidékeken, ahol több ezer éve ez a táplálkozás egyik alappillére. Napjainkban az olívaolaj reneszánszát éli, hiszen egyre több a bizonyíték arra, hogy nemcsak finom, hanem számos, az egészségre jótékony hatása is van.

 

Az olívaolaj előnyös tulajdonságai Az olaj gazdag antioxidáns tulajdonságú A- és E-vitaminban, melyeknek szerepe van a káros szabadgyökök semlegesítésében. Egyszeresen telítetlen olaj, csökkenti az úgynevezett rossz koleszterin (LDL koleszterin) szintjét. Az LDL csökkentésének köszönhetően a szív- és érrendszer támogatásában vesz részt. Újabban olyan tanulmányok is napvilágot láttak, melyek szerint csökkenti a mellrák és a csontritkulás kialakulásának esélyét is.

 

Az olívaolajnak annyi fajtája van, mint bornak - mintegy 700 féle olaj létezik. A színe változó, egészen a világos sárgától a sötét zöldig. Lehet szűrt, vagy nem szűrt, ilyenkor apró bogyódarabkák úszkálhatnak benne, de ez a minőségét nem rontja.

 

A mediterrán gasztro kultúra másik alappillére a bor. Mivel a szőlőnek is kedvező az az éghajlat, ami az olivának.

 

Borok és ételek egyeztetése


A borok és ételek harmonizációjának nincsenek matematikailag meghatározó dogmatikus szabályai, mivel az íz harmónia megvalósításában a fizikai, fiziológiai és érzékszervi tényezők mellett szubjektív, pszichikai és szimbolikai tényezők is fontos szerepet játszanak.
A borok és az ételek élvezete tehát érzelmi és szimbolikai harmonizációt is jelent, és ez meditációs elmélyülést igényel a bor és az étkezési szokásaink jelképrendszert alkotó világában.
A borok és az ételek az emlékhez kötődő íz világukkal, elsősorban érzelmeket kiváltó belső képek szimbolikus formájában jelennek meg bennünk. Ez a jelképrendszer megkönnyíti társadalmi környezetünkkel a kommunikációt. Az emlékek különösen nagy szerepet játszanak érzelmi, illat- és íz világunk érzékenységében. Az emlékek emberekhez, átélt élményekhez, helyzetekhez, helyhez, a "Hely Szelleméhez", illatokhoz és ízekhez kötődhetnek.
Az ételek és a borok jelentős helyet foglalnak el emlékeink sorában. Az ételek és a borok nagyon hatékony szimbolikus nyelvezetet alkotnak, az ehhez kapcsolódó emlékek, emlékezés segítségével szorosabb és érzelmileg erősebb kapcsolatot alakíthatunk ki embertársainkkal, az átélt élmények mélyebbé és áthatóbbá válnak.
A borgasztronómia gyakorlata nem más, mint az ízekre való emlékezés, az ízek összekötése az átélt élményekkel. Ugyanúgy, ahogy emlékezünk egy dalra, amelyet egy vidám társaságban énekeltünk, ugyanúgy visszaidézhetjük magunkban a megkóstolt borok illatát és aromáját.
A gyakorlat teszi a mestert. A borgasztronómia gyakorlata valójában igazi művészet. A jó értelemben vett carpe diem művészete és az ízek értékelésének a művészete, amelynek élményei tovább élnek bennünk. A borgasztronómia akkor válik igazi művészeti élménnyé, ha étkezések alkalmával az ételek és a borok ízét harmonikusan össze tudjuk hangolni, és arról megfelelően és színesen tudunk beszélni. Íz élményeink emlékével színesebbé és gazdagabbá tehetjük nemcsak belső életünket, de baráti és társadalmi életünket is.
A megosztott kenyér, a megosztott bor a szeretet és a barátság egyik legszebb megnyilvánulási formája. A közösen elfogyasztott és átbeszélgetett étkezések és borozgatások az ízekhez fűződő közös élményeket alakítanak ki, amelyek még erősebbé fonják az érzelmi kötődések szálait, és összekötnek bennünket a borok és az ételek transzcendens, szimbolikus világával. Az ételek és a borok harmonizációjára való törekvés az étkezési kultúrának az egyik legrafináltabb és legmagasabb fokú megjelenési formája.
Az ételeket és az italokat szemünkkel, szagló, ízlelő, tapintó és hallási érzékszerveinkkel észleljük, ízleljük és érzékeljük. Fiziológiai síkon a borkóstolás nem más, mint a bor kapcsolatba hozása érzékszerveinkkel.

 

 

A Bor fogyasztás íratlan szabályai

 

Minden ínyenc az ételek és a bor közötti harmóniában az étkezés megkoronázását látja. A „milyen bort, milyen ételhez?” kérdés újra és újra felmerül az étkezések során, de a konyha és a borpince barátai nem csinálnak nagy ügyet a dologból. Alapjában véve minden bor és minden étel jól kijön egymással. Mérvadó egyedül az egyéni ízlés. De honnan tudja egy vendéglátó vagy akár egy vendég, hogy milyen bort, milyen étellel kell összeházasítani? A legbiztosabb mégis a generációk által kipróbált tradicionális tapasztalat elveit követni.

Az alapszabály azt mondja: fehéret fehérrel, vagyis fehérbort fehér hússal, vörösbort vörös hússal kell társítani. Ezen egyszerű szabály alól vannak azonban kivételek, mint például azok a halételek, amelyeket vörösboros mártásban készítettek el. Itt természetesen a vörös húsú halakról van szó, mint a tonhalról, a lazacról vagy a pontyról. Az ilyen ételekhez a vörösborok találnak, azonban a hal nem mindig viseli el a vörösbor ízét, ezért halételeknél legjobb megmaradni a jól lehűtött fehérboroknál vagy rosénál.

A húsételekkel egészen más a helyzet. Egy marhaszelet vagy báránycomb ízét az enyhe fehérbor elfojthatja. Ebben az esetben az erős vörösbor jobban kiemeli a hús ízét és tökéletes íz kombinációt ad.

Alapszabály, hogy a gyenge vörös húsokhoz kínáljunk gyenge vörösbort, a markánsabb ízű húsételekhez már fogyasszunk testesebb, komolyabb borokat, végül a nagyon erős ízű vadhoz igyunk száraz, erőd aromájú bort. Minél fűszeresebb a fogás, annál nehezebb bort kell szervírozni. Ha egy meghatározott területről való specialitást fogyasztunk, akkor lehetőleg, az érintett területről való bort válasszuk ki a kínálatból. Az étel és a bor összeházasításának egyik módja, ha a bor és az ételhez felhasznált alapanyagok ugyanarról a területről, tartományból származnak. Egyes ételekhez, mint például a csípősen fűszerezett specialitásokhoz, tojásételekhez, zöld és savanyú salátákhoz, koktélszószokkal körített fogásokhoz vagy savanyú káposztához semmi esetre se fogyasszunk bort. Így van ez a leves ételekkel is, ugyanis ezek az ételek befolyásolják, megmásítják a bor ízét és aromáját.

Amikor az étkezés alatt két különböző bort fogyasztunk, kövessük figyelemmel az íratlan szabályokat:

kezdjük a fehérborral, aztán a vörössel
a száraz bort igyuk mindig az édes előtt
a könnyű bort fogyasszuk a nehéz előtt
a fiatal, éretlen bort kövesse az óbor.

A borok tesztelése

Minden borkóstolás a régi latin formula szerint történik, vagyis előbb a színt (Color), aztán az illatot (Odor), majd végül az ízt (Sapor) teszteljük. A poharat a száránál fogva a fény felé tartjuk, hogy megítéljük a bor tisztaságát. Minden a fény felé tartott bor tisztán kell csillogjon, a zavaros felhők a borban annak betegségéről tanúskodnak. De fontos még a szín tesztelésénél a szoba kellő megvilágítása, hogy a bor színe érvényre juthasson, persze ez a homályos borpincékben nem mindig sikerül.

Ez után a pohárban a bort rövid körkörös csuklómozdulatokkal kissé meglóbáljuk, hogy az alsó borrétegek felülre kerüljenek és a bor levegőt kaphasson. A bor bukéját rövid, folyamatosan megismételt kis szippantásokkal jobban érzékelhetjük, mintha az orrunkat hosszú ideig tartanánk a pohárban. A szemmel és az orral való tesztelés után megízleljük a bort. A bor ízét a nyelvünk szélén található ízlelőbimbókkal érezzük (a nyelv hegyén édes, a nyelv két oldalán sós és savanyú, a nyelv hátsó részén keserű*). Szakértők szerint a bort kis kortyokban kell próbálgatni, és egy darabig tartsuk a szánkban, hogy a bor kissé felmelegedjen. A bor íze így jobban kiemelkedik. Ezután a bort az egész nyelvünkön osszuk szét, mielőtt rágó mozdulatokkal lenyelnénk.